Ami rajtam múlik - a mentális jóllét tanulható

Október 10-e a Mentális Egészség Világnapja 

Ilyenkor különösen jó alkalom nyílik arra, hogy ne csak arról gondolkodjunk, mi minden nehezítheti meg a lelki jóllétünket, hanem arról is: mi az, amit mi kézbe vehetünk, mire van ráhatásunk az életünk kapcsán. Egyre inkább felismerjük azt, hogy mentális állapotunk, érzelmi szükségleteink felismerése, boldogságunk forrása elsősorban 'belső munka', traumafeldolgozás és hozzáállás kérdése. Egy régi kapcsolatomból tanultam ezt a mondatot: 

"Tanulj meg örülni az esőnek. Ugyanis ha nem örülsz neki, ő akkor is esik."

Ez a mondat azóta is velem maradt, mert a maga egyszerűségében emlékeztet arra, hogy nem minden alakul a kívánságaink szerint. Az esőt nem tudom kontrollálni vagy megállítani, azt viszont eldönthetem, hogyan készülök és reagálok rá, és hogyan gondoskodom magamról közben.

Hasonló gondolat jelenik meg a ráhatási kör fogalmának megalkotója, Stephen Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása című könyvében is. A ráhatási körünkbe (Circule of Influence) azok a dolgok tartoznak, amelyeket közvetlenül irányíthatunk vagy befolyásolhatunk. Az érdeklődési körünkbe pedig azok, amelyek foglalkoztatnak ugyan, de amelyek alakulására nincs közvetlen befolyásunk.

A mindennapokban ezt három kérdéssel tehetjük kézzelfoghatóbbá:

• Mi az, ami rajtam múlik?
  Például a döntéseim, a szavaim, a tetteim, az, hogyan magammal bánok. Az, hogy hogyan osztom be az időmet. Az egészségemre fordított figyelmem (mit eszek, mennyit mozgok, mennyit pihenek, stb.). A másokkal való bánásmódom, kommunikációm.
  
  

• Mire van részben ráhatásom?
  Egy beszélgetésre vagy kapcsolatra hatással lehetek, de a másik válaszát már nem irányíthatom.
  
  

• Mi az, ami nem rajtam múlik?
  Mások véleménye, viselkedése, érzései és döntései, a múlt eseményei vagy éppen az időjárás.

Az ábra emlékeztet arra, hogy a saját döntéseinkre és tetteinkre összpontosíthatunk, miközben mások viselkedését, az időjárást és a múltat nem feladatunk megváltoztatni.

Ne vállald fel azt, ami mások felelőssége!

A fenti felosztás nem azt jelenti, hogy mások érzései vagy a világ eseményei ne számítanának. Inkább abban segíthet, hogy ne próbáljunk felelősséget vállalni mindenért, amit nem mi döntünk el, és amire nincs befolyásunk. Ha az energiánkat folyton arra fordítjuk, hogy mások mit gondolnak rólunk, könnyen elveszítjük szem elől azt, amit mi magunk szeretnénk képviselni.

Thibaut Meurisse: Urald az érzelmeidet című könyvében is visszatérő motívum a másoknak való megfelelés kérdése. Mindannyian szeretnénk ha elfogadnának szeretnének bennünket, de nem tudunk mindenkinek megfelelni. Ez ugyanis lehetetlen. 
Mindenkinek joga van kedvelni – vagy nem kedvelni minket. A saját önértékelésünk nem függhet attól, hogy mindenki helyesli-e a döntéseinket. Mások felelőssége és szabad döntése az, hogy hogyan vélekednek rólunk. A miénk pedig, hogy a lehető legönazonosabb módon teljesedjünk ki, valósítsuk meg az álmainkat, feltéve, hogy ártó szándék nem vezérel bennünket, és mások felé tisztelettel és jóindulattal fordulunk. A legfontosabb kérdés tehát:

Hogyan tudom a lehető legjobb módon kifejezni a személyiségemet, a lehető legtisztább szándékkal?

Ha igyekszem önmagamhoz hűen cselekedni, akkor el kell tudnom fogadni azt is, hogy nem mindenki fog kedvelni. Ez nem teszi érvénytelenné azt, amit önazonos módon képviselek.
Ha belegondolunk, lehetséges, hogy nem is foglalkoznak velünk annyit mások, mint ahogyan néha tartunk tőle. Többnyire ők is a saját életükre, gondjaikra és feladataikra figyelnek: ahogyan mi sem elemezzük folyamatosan mások minden mondatát és döntését, úgy valószínűleg ők sem teszik ezt velünk percenként. Nincsenek tudatában a dilemmáinknak, nem tartják észeben minden egyes bejegyzésünket a közösségi oldalainkon, és egyáltalán nem foglalkoztatja őket, hogy milyen hiedelmeink és félelmeink hatnak a viselkedésünkre.

A magánéletben és a munkámban is keresem, mi az, amin változtatni tudok. Nem irányíthatok minden körülményt, de tehetek azért, hogy a csapatomban transzparensebb legyen a kommunkiáció, nyilvánosak a döntéseim mögötti érvek, legyenek rendszeres belső képzések, és jusson idő a közös beszélgetésekre. Hogy a szeretteimmel minőségi időt töltsek, és tudatosan teret adjak az értő figyelemnek és gondoskodásnak. Ezek ugyan apró lépések, melyek nem oldanak meg mindent, de visszavonhatatlanul alakíthatják azt a közeget, amelyben nap mint nap létezünk.

A lelki jóllét azt nem jelenti, hogy mindig minden történet happy enddel végződik, vagy hogy többé nem ér minket szomorúság vagy veszteség. Számítanak a körülményeink és a kapcsolataink is, de nem kell minden nehézséget egyedül megoldanunk. Megtanulhatunk figyelni a szükségleteinkre, felismerni, tudatosítani, mi van a mi ráhatási körünkben, mi az, amiben segítséget kérhetünk, és mi az, amivel egyáltalán nincs dolgunk.

Tedd meg, ami rajtad múlik. Fogadd el és hagyd, hogy mások a saját döntéseiket hozzák meg. És engedd meg magadnak, hogy ne kelljen mindenkinek megfelelned.

Források:
Stephen Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása; Thibaut Meurisse: Urald az érzelmeidet; Ichiro Kishimi – Fumitake Koga: Vállald fel bátran önmagad